Mi a polírozás?
A gépészeti tervezésben a polírozás gyakori alkatrészkezelési folyamat. Ez egy olyan előkezelési folyamat, mint a vágás vagy csiszolás, hogy sima felületet biztosítsanak. Javítható a geometria pontossága, mint például a felületi textúra (felületi érdesség), a méretpontosság, a laposság és a kerekség.
Az egyik a "rögzített abrazív feldolgozási módszer", amelynek során kemény és finom csiszolókorongot rögzítenek a fémhez, a másik pedig a "szabad csiszoló feldolgozási módszer", amelyben a csiszolószemcséket folyadékkal keverik össze.
A rögzített köszörülési eljárások során csiszolószemcséket használnak, amelyek a fémhez kötődnek, hogy polírozzák az alkatrész felületén lévő kiemelkedéseket. Vannak olyan feldolgozási eljárások, mint a hónolás és a szuperfiniselés, amelyekre jellemző, hogy a polírozási idő rövidebb, mint a szabad csiszolási eljárásnál.
A szabad csiszoló megmunkálási módszernél a csiszolószemcséket folyadékkal keverik, és csiszolásra, polírozásra használják. A felületet úgy kaparják, hogy az alkatrészt felülről és alulról megfogják, és hígtrágyát (csiszolószemcséket tartalmazó folyadékot) hengerelnek a felületre. Vannak olyan feldolgozási módszerek, mint a csiszolás és polírozás, és felületi minősége jobb, mint a fix csiszoló feldolgozási eljárásoké.
● Hónolás
● Elektropolírozás
● Szuper kidolgozás
● Köszörülés
● Folyékony polírozás
● Vibrációs polírozás
Ugyanígy van ultrahangos polírozás is, melynek elve hasonló a dobos polírozáséhoz. A munkadarabot a csiszolószuszpenzióba helyezzük és együtt helyezzük az ultrahangos térbe, a csiszolóanyagot pedig ultrahangos oszcillációval köszörüljük és polírozzuk a munkadarab felületén. Az ultrahangos feldolgozási erő kicsi, és nem okoz deformációt a munkadarabban. Ezenkívül vegyi módszerekkel is kombinálható.
